De annyi hatás ér minden nap, sokfelé járok-kelek-figyelek, muszáj valahol nyoma maradjon.
Egyik nap a mese előtti beszélgetéskor J. lányom (2. oszt.) azt mondta. "képzeld, mama, Á. néni azt mondta hittanon, hogy SENKINEK se higgyem el, hogy nem Isten teremtette a világot."
Mit Á. néninek a tudomány, mit neki a különbség a hit és a tudás között??? Jaj, nagyon felbosszantott. (Félreértés ne essék, én is hiszek valamiben. De én külön tudom v. akarom választani hogy mit hiszek és mit tudok. Szerintem a kettő nem zérja ki egymást. És nem szeretem a "megmondóembereket" akik szerint csak ez v. csak az a jó/szép/elfogadott/működőképes, mert szerintem meg nem.)
J. ovi középső óta jár hittanra, azért, hogy kiművelődjön a Bibliából, ismerje a történeteket, halljon sok érdekeset. Ehhez képest mindent évben azt mondta, hogy Á. néni ugyanazokat a történeteket meséli mindig újra és újra. Ezt mindig furcsálltam, hiszen a Bibliában annyi "sztori" van, hogy ha hétfőn reggel elkezdem mesélni és egész vasárnap estig mesélek, akkor se érek a végére... Nem igaz, hogy ő nem tud színesíteni a "kínálaton"! De az unalmassága ellenére is szeretett járni J. - eddig... Én már régebben fáztam tőle, de hagytam, mert szereti Á. nénit, de most ő mondta, hogy nem akar járni jövőre.
Már nem ad neki újat, Á. néni elérte a teljesítőképessége határát. Sajnálom, mert lehúzza azt, amit érdekesen, színesen is lehetne tanítani.
Én persze beszéltem J.-nak még akkor, nagy hévvel mindenféléről: a többi vallásról, Istenről, a toleranciáról, az IGAZI tanítóságról (amit nem tudunk tanulni v. van v. nincs meg bennünk)... Az emberszabású majmokról, akik úgy éreznek, ahogy mi, emberek... És hogy vajon miért vannak egyesek olyan nagyra azzal, hogy ők bezzeg emberek (pedig nem biztos hogy jobbak az állatoknál), de elmennek gorillakezet levágni az őserdőbe v. "CSAK" megveszik és hamutartónak használják valaKi kezét...
 |
| Egy hordozó anya - én is így hordozok, én is "CSAK" egy anya vagyok |
És tegnap éjjel - mert nincsenek véletlenek - az Animal Planeten elém került egy film Jane Goodall (és egy férfi, bocs, a nevét elfelejtettem) munkájáról, amit most végeznek.
És jeleneteket mutattak a csimpánzokról, aKik a csapat gyerekeivel játszottak (még az alfahím is!), kötődően neveltek (10 éves korukig maradnak az anyjukkal), babusgatták egymást, vigasztalták egymást... Gyászoltak... Az anyát a gyászában segítette-támogatta a csapat többi tagja, mindenki körülvette, az elpusztult kicsitől mind elbúcsúztak...
Miért kevesebbek ők nálunk?
Nálam, jelentem, nem kevesebbek. A csiga sem kevesebb, és a giliszta sem. Csak más élőlény.
Miért gondoljuk, hogy a miénk a Föld, van jogunk ahhoz, hogy elpusztítsuk és minden más élőlényt is, csak mert erősebbek vagyunk? Ha olyan bölcsek lennénk meg felsőbbrendűek, akkor talán pont fordítva tennénk, nem?
Ez nem kaja, de bennem volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése