2011. február 19., szombat

Kedvenc levesem hasfájósoknak

Legrégibb barátnőm a szüleivel éveket töltött Moszkvában. Akkoriban kezdtem érdeklődni az orosz konyha iránt...

Persze, nem mindig csinálom úgy ahogy a nagykönyvben meg van írva... Hiszen kell bele jóféle hús (lehetőleg marha), és azt nem mindig lehet. Pénztárca vagy lustaság, vagy mint most: diétás okok miatt.
Csak legyen benne cékla és reszelve legyen: a borscs.
Szerintem ideális leves felgyógyulóban lévő hányósoknak ;)
És mert megjött a Szatyor, és volt benne cékla, répa, paszternák, szóval leveshezvaló. Nálunk sok cékla fogy, azt mindig kérek a Szatyorba. Lett belőle céklasaláta is, az később jön majd ide.
Most elővettem a leveshezvalókat, és lereszeltem őket...


"Mama, miért olyan piros a kezed?"
(kinyírtam egy céklát...)

Pucoltam hagymát is, felkockáztam, olajon kicsit megpirítottam, aztán belezuttyantak a reszelt zöldségek. Kis párolás után sóztam, meg kömény, bors, babérlevél ment még bele. Rotyogott, rotyogott, és amikor megfőtt (fél óra múlva), akkor levettem, és tálaltam. Kis tejföllel, ha már hús nem volt benne...


Nem mondom, hogy a lányoknál osztatlan sikere lett volna :))) A levét megették, a céklásizé-részt én. De nem baj, így is elfogyott...

Szénhidrát tartalma konvergál a nullához, ezért lehet hozzá enni kenyeret (én nem szeretem úgy), és 3 dietetikusfejes kaja.

(Találkoztam a héten a d. nénivel, de nem mertem neki még mondani, hogy nézze meg a Csigatésztát :)))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése