Főzni abból, ami van

A múlt héten egy táborban voltam, ahol szintén abból főztek, ami volt. De rosszul. Ez nekem mindig nehéz, mert finoman főzök, kreatív vagyok, tudok százfélét kitalálni ha kell... Fizikailag megvisel, ha valaki nem tudja ezt annak ellenére, hogy vállalja mások étellel való ellátását.
Nem szeretem, ha a gluténmentes kaja egy moslék, nem szeretem, ha a vega gyerek harmadik napja lekváros kenyeret eszik. Felmegy a pumpám, nagyon. De fejlődök, tényleg, mert a héten egy szakács fejét sem vettem le, hanem az EMK segítségével konstruktív megoldásokra jutottunk, sőt kitaláltuk a jövő évi stratégiát a problémák elkerülésére.

Nyáron a zöldségkosár sokszor állít kihívások elé, mert az jön, ami terem. Most éppen cukkini, répa  és uborkadömping van. És volt még gomba, mert nem tudtam, hogy a vendéggyerek (azt sem) nem szereti. A tegnapi nyársalásból maradt sok összeaprított hagyma, azt is el kellett használni.
Az uborka egy részéből koviubi érik meg jövő hétre, a nagyobbik részét meghámozták a lányok és uborkasaláta v1/v2/v3 lesz belőle. A répát is megpucoltattam, abból répatortát készítünk.

A mai napra masszívan munkát terveztünk, ezért a tegnapi maradékot ettük, csak nekem kellett kitalálni valamilyen másodikat. Ha nyár, akkor lecsó. Úgyhogy a tegnap darabolt hagyma, paradicsom, paprika, meg a bolti gomba maradékából, és a szintén közösségi tojásból egy ilyet csináltam.
(Kb. 1 fej aprított hagyma, 1 nagy TV paprika darabolva, 1 hatalmas ökörszív paradicsom két ütemben hozzáadva, 5 nagy gomba és a tönkje is összevágva, 1 kisebb sárga cukkini, 3 tojás, só-kömény-bors.)

Ha akarok neki nevet adni, akkor gombás-cukkinis-tojásos lecsó. De nem feltétlenül akarok...

Ígybefőzünk - cukkínisavanyúság

A zöldségrészesedésünkből nemcsak uborka, hanem cukkíni is sok érkezik. Többféleképpen felhasználom, de ekkora mennyiséget nem tudunk megenni.
Mindannyian szeretjük viszont az a savanyúságot, amit ősszel szoktak szintén a zöldségkosárban hozni, ez a cukkínisavanyúság. Megkérdeztem a FB csoportban a receptet, kicsit átalakítottam, és nekiláttunk a munkának.

Még nem teszteltük az én eljárásomat, lehet hogy az egész szörnyű lesz, lehet hogy szétpuhul stb., mejd meglátjuk télen. Az eredeti hideg felöntőlével készül, de mivel én nem teszek bele tartósítószert semmiképpen (ez a heppem, semmibe nem teszek), ezért inkább a forró felöntőlé + nedves dunszt megoldást választottam.

1. Minden befőzés azzal kezdődik nálunk, hogy forró ecetes-mosogatószeres vízben elmossuk az üvegeket. (Nem értem miért írom többes számban: én csinálom :)))) ) Utána kiöblítem és a közben felforralt ecetes vízben rakosgatom az üvegeket és a fedőket, jól kifőzöm őket. Aztán a célszerszámommal (egy jó kis fogó) kiszedem és tiszta konyharuhára fordítva félreteszem. Le is szoktam takarni a tetejét, mert nálunk sose lehessen tudni, mit potyogtatnak rá...

Ezt én általában előző nap megcsinálom, mert egy nagy fazekam van ezért nehéz logisztikáznom, és mert szeretem szétosztani a munkát, nem megszakadni.

2. Cukkínik előkészítése. Na, egy rekesszel volt. Böszme nagyok :) Úgyhogy nekiálltunk hárman, kettévágtuk, kikapartuk a belsejét. Hasábokra vágtuk a nagy részét, kisebb kockákra a "kevésbé formás" hasábokat, végeket, nyesedékeket. Az üvegek aljára került kapor.

Egyik szakmunkásunk töltötte az üvegeket, másik darabolt.

3. Felöntőlé: közben feltettem egyetlen fazekamba 3 liter vizet + 4 dl 20%-os ecetet + sót, eritritet, babérlevelet, szegfűszeget forrni. Mire felforrt, megteltek az üvegek. Addigra azt is kitaláltuk, hogy rakjuk be gőzölődni, mert több üveg lett mint terveztem. De legyen az embernek tudós férje, és akkor ő mindent megold! (ez is 20 éves tapasztalataim egyike - a szerk.)

Az eredeti ajánlás szerint 20 percig kell 200 fokon lenniük, ezen is módosítottam, 200 fokon 30 percig volt alattuk kakaó, majd kikapcsoltam, és ott "hűlögettek" még vagy 3-4 órát. Aztán átpakoltuk őket az új vackukba, "mindenkikedvencfoteljába".

A fotel amúgy is ki van párnázva ( =hőszigetel), de még alá és körbe is raktam szivacsokkal, és letakartam egy régi örökölt pléddel. (Alatta egy amasonas kéziszövött hordozókendő van, jól látjátok ;) )

Nedves dunszt, hűlés. Nekem erről nem nagyon van tapasztalatom, mert lekvárt és lecsót teszek el leginkább, és azokat nem szoktam dunsztolni, csak fejre állítom és kész.
Ezért most meglepődve tapasztaltam, hogy másnap délután (24 óra múlva) még mindig forrók voltak a dunsztban az üvegek, és két nap múlva még mindig melegek. Most,  három nap után már csak langyosak. Azt hiszem, jól működik a "foteldunszt" :)))))

Amikor a nedves dunsztról keresgéltem, megtaláltam egyik régi kedves ismerősöm régi blogját, ajánlom szeretettel, kiváló dolgokat lehet ott lelni: Eszter Befőz blog. Tőle is egy cukkínis recept: Piccalilli.

Uborkasaláta-variációk

Ha sok az uborkád, találj ki valamit, hogy mindig más legyen, különben nem eszik meg. - Ilyen és ehhez hasonló okosságokat tanultam meg az elmúlt majdnem 20 év során, amióta napi szinten másokat etetek.

Na, nekünk most sok az uborkánk (éljen a magosvölgyi zöldségrészesedés!)

A napokban háromféleképp készítettem el, mert muszáj elfogyasztani.

I. Tzatziki - szerintem az enyém hasonlít az eredetihez, de nincs benne kapor. Csak sima reszelt, besózott majd kinyomkodott uborka, sok fokhagyma és joghurt.

II. Hagymás kapros uborkasaláta, kevés citromos-eritrites-olajos öntettel
Erről nem készült kép, nem is értem... Sok uborkát megpucoltunk és felkarikáztunk, mellédobtunk egy nagy fej felcsíkozott főzőhagymát, majd megsóztük és megöntöztük. Nm volt rajta túl sok öntet, éppen annyi, hogy nedves legyen (az uborka úgyis engedett még levet, így pont elég volt).

Itt kezdtem rájönni, hogy eleszik előttem az alapvetően magamnak készített uborkasalátákat, úgyhogy jó lesz, ha legközelebb több ubit pucoltatok velük.


III. És jő a lehetőség: "a mai ebédhez is legyen ubisali!", - találtuk fel a spanyolviaszt :))))
Most "hosszúlében" úszó karikauborkák lesznek, fokhagymával és (jóerősenahogyaférjemszereti)ecetes"cukros" lében. Mert fontos, hogy "a végén meg lehessen inni a levét". Hát rendben. Már a hűtőben várja, hogy megegyük az ebéd mellé.

úsznak

És, hogy ne csak uborka legyen terítéken, a reggeli szendvicsünk két hatalmas paradicsomszelete ökörszív paradicsomból.

Ma is próbáltam...

Kacsasült: először sütöttem komolyból kacsát... hát... nem vagyok profi. De azért megették a combokat, a mell holnapra megmaradt :)

Köretnek kurkumás karfiol volt édesköménnyel, Emma választotta a fűszereket. Csak sima hagymán és édesköményen megpárolt karfiol, amire sót és kurkumát szórtunk :)

a karfiol nincs rajta

A másik köret pedig Jamie Oliver "fantasztikus" kétszer sütött krumplija friss rozmaringgal. Amit átkeresztelt az évek folyamán, most "fenséges sült burgonya" a neve. Mindenki ítélete szerint így jobb mint az előző változat, és ezt is vegyük fel a listára. Régebben csak a kétszer sütés volt meg, a félpuhára főzés nem. Így tényleg finomabb, belül elképesztően krémes és puha, kívül nagyon ropogós.
És nagyon szeretem az ilyen egyszerűsítéseket: a kacsa alatt sült a krumpli, egy időben.

Aztán készült még kocsonya, reggeltől. Nálam a kocsonya az abszolút befutó, imádom. Vacsorára meg is dermedt, ettem is belőle, király. És véletlenül sincs benne zselatin ;))

Krumplisaláta másképp, holnapra. A vendégek közül páran szeretik, úgyhogy kicsit több. És kicsit másképp, mert most találtam egy új verziót és ki akartam próbálni. Bár még nem hűlt ki, de kóstolásra sajnos így is finomabb, mint az eddigiek. Ezt szívesen elismerem :))) Széll Tamás - Lidl-es videójából vettem az ötletet. Tényleg jó.

A lilakáposzta saláta is holnapra készült, tetején házi majonézzel. Ez csak egy kis fej lilakáposzta, kis fej lilahagymával összeabriktolva. Só, kömény, bors. Majonéz :)

Holnap valószínűleg nem jelentkezem be, ezért mindenkinek BÚÉK!

Így próbálom, meg úgy próbálom

Próbálom hummusszal... ami nem paleo, de nagyon kíváncsi voltam már a többféle előre készített hummusz után, hogy milyen az otthoni. Volt ami savanyú, volt ami keserű, volt ami túl folyós volt... Így, amikor kisdobozos csicseriborsó konzervet láttam egy boltban, gyorsan megvettem, hogy készíthessek magamfélét.

Rákerestem a receptre (Zsuzsi barátnőm többször is elmondta, hogyan kell csinálni, de akartam valami kapaszkodót), és a Streetkitchen oldalán találtam végül egyet, ami nagyon egyszerűnek tűnt. (Amúgy is szeretem őket, több kajájukat megfőztem már.)
Aprítóba raktam mindent, majd összedaráltam. Szerintem jó. Sokkal kevésbé keserű mint a bolti, és nem is annyira savanyú. A lányok szerint nem lesz a kedvencük, de "nem annyira rossz".
Elvittük ajándékba a barátnőmnek, aki odáig volt, bár még meg sem kóstolta :))) Kíváncsi vagyok mi lesz a reakciója, mert ő nagyon szereti.

Próbálom puliszkával... hát, az sem paleo. Viszont naaaaaaaagyon szeretem. Főleg úgy, ahogy én szoktam csinálni. Puliszka megfőz, kihűt, majd rákenek ezt-azt, és megeszem.

Ez-az: kockára vágott füstölt szalonna, két marék, egy fej apróra vágott hagyma, sok majoranna, só, bors. Ezeket megpirítom, puhára párolom. Ha sok a zsír, leöntöm róla a felesleget.
Amikor a puliszka kicsit meghűlt, akkor rétegezem: 1 sor puliszka, 1 sor pirított hagymás szalonna, 1 sor tejföl. És így tovább, amíg el nem fogy. Én hidegen szeretem legjobban... de sajnos ezt nem mindig várom meg. Most sem...

Próbálom sajtos keksszel... PaleoBrigi sajtos tallérját sütöttem meg, kisebb változtatásokkal. Az eredetit olvashatjátok a linken. Az enyém: 25 dkg vegyes maradék sajt, 2 tojás, 1 ek sörélesztőpehely, 2 ek zabpehelyliszt, 1 ek lenmagpehely, só, kömény. Ezeket összeaprítógépeztem, rövid ideig állni hagytam, majd golyókat formáztam belőle. A felét belehempergettem mandulalisztbe, a másik felét nem (kísérleti céllal). 200 fokon, légkeveréssel kb. 10 percig sült (világos aranybarna színű kell legyen).
Tapasztalat: 1-10-es skálán 8/9 értékelést kapott a családomtól. A nemhempergetett nekem jobban ízlett, mert ropogósabb volt (és nem potyogott róla semmi, ami egy gyerekes családban fontos szempont).

Amit változtatni fogok rajta: több lisztet teszek bele, mert szerintem ennyi sajthoz több liszt kellene, hogy ne legyen gumiszerű az állaga. De ezen felül marad így, mert bevált.

Próbálom quinoás (rizses)hússal... ezt a lányok szerint felvesszük gyakran készítendők listájára, annyira finom... Egy fej hagymát apróra vágtam, elkezdtem pirítani, majd rávagdostam egy édesköménygumót (ha nem ezt, akkor karfiolt tettem volna bele), majd amikor már üveges volt, akkor kb. 15 dkg quinoát ráöntöttem, 2x annyi vizet, és amikor a quinoa már majdnem puha volt, akkor beledaraboltam a maradék pulykamellet. Összerotyogtattam és kész lett. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz... az volt az ítélet, hogy a brassói után a harmadik helyen lesz ez az étel... :)))) Olyan gyorsan elfogyott, hogy nincs is róla kép :)))

Új kedvenc játékom, amit a nagyobbik lányom az ikszes munkája mellé ajándékba kapott: a Keltis, családi nevén Kártyusz. Szerintem szuper gyűjtögetős, stratégiai játék, ami nem utolsósorban nagyon szép kivitelű.

"Próbálom a ..." 3.

Tegnap is, tegnap is... kezdek lelkes lenni!

Kész lett a pulyka. Nálunk lassan megszilárdul a pulykareggeli hagyománya: a karácsonyi időszak alatt aki szeretne, bármikor falatozhat a pulykából. Az erkélyen parkoló edényből csak kivesz annyit, amennyit szeretne enni, és már eheti is.
Mi tegnap reggel mind pulykát ettünk, és hozzá még egy-egy hagymakarikában sült tojást is. Lehet, hogy ezt is hagyománnyá tesszük, mert lelkesek voltunk tőle...

Utána játékjátékjáték (long-long time),

majd megfőztük az ebédet: gesztenyével - vagy sajttal töltött pulykamellszelet, az előző nap előkészített "töltelék" (kb. fél órát sült mindkettő 170 fokon, légkeveréssel emlékeztetőkuktám szerint). Volt még nyárról megőrzött spenót és kelbimbó kókusztejszínnel.

Alig maradt, vagyis elég jó volt :)
Gesztenyetöltelék a hússzeletbe: három marék főtt gesztenye, fél fej hagyma, 1 tojás, só, bors, fokhagyma aprítőgépben összeturmixolva. Jó lett az állaga.
Gesztenyefőzés: megpucolva 15-20 percig főztem annyi vízben amennyi ellepte. Utána viszonylag gyorsan megpucoltam, mert a belső héja nehezen jön le ha kihűlt.

Készült még mákos guba több tonna (azt mi szállítjuk a bővebb család tagjainak), annak az eritrites változatát megkóstoltam este. De amúgy "jó tanuló voltam", mert egy fél kiflin és a kis mézen kívül, amit a torkomra ittam, másképp nem szegtem meg a próbát.

A mai nap lesz nehezebb, mert vendégségbe megyünk. Holnap beszámolok.

"Próbálom a ..." 2.

Vasárnap is próbálkoztam, már látom, nekem az este nehéz :)

Miket csináltunk?

Sütöttünk gyömbéres szuperkekszet (szerintem gyömbéres-kókuszos keksz :))) ) - a Posta Renáta-féle. Most sütöttünk először. Finom, nagyon gyömbéres, és bár nagyon morzsálódik formzáskor, sütés után rendben van. Tettünk még hozzá 2 tojást és egy kis vizet az előírthoz képest, mert régi volt a kókuszreszelékünk.

Baconbe tekert csirkemáj: a lányok tekerték az összevagdosott májat, én sütöttem. Én még soha nem készítettem, de megszavaztuk, hogy ezután legyen többször.

Elkészítettem a "tölteléket": főtt quinoa (kb. 10 dkg szárazon), két marék aprított csirkemáj, 5 fej gomba, 1 fej hagyma, só, bors. A quinoát külön megfőztem (2x-es víz, kb. 15 perc), majd amikor kihűlt összekevertem a megpirított többi hozzávalóval.
Idén nem töltöm be, hanem külön tepsiben sütöm meg, a holnapi ebédhez, ami gesztenyével/sajttal töltött pulyamell lesz.

A pulykát is előkészítettem a sütéshez... Volt egy kisebb fennakadás: a tescos "sütőpapír" valójában sütőzacskó... De mit nekem ez...
Kb. 3 kilós pulykánk van idén, ezért kb. 2 órát sült. A sütőzacskóba tettem mellé mentát, reszelt citromhéjat, szalonnát, kevés szójaszószt, sót, borsot.

Ami nem sikerült: figyeltem, úgyhogy kisebb volt a kifli és kevesebb a csoki...

"Próbálom a ... "

Aki ismer, tudja, hogy a "próbál" egy ritkán használt szó a kommunikációmban, törekszem másra cserélni, mert implikálja a sikertelenséget.

De a mostani helyzetre tényleg illik a "próbál": azt tesztelem a következő kb. 10 napban, hogy mennyire tartom magam a paleo keretekhez, amikor egyrészt rendelkezésre áll a paleo repertoár, minden van hozzá, másrészt viszont tobzódunk a nem paleo alapanyagokban más "beállítottságú" családtagjaink étkezése miatt.

Szombaton megkezdődött nálunk a karácsony. Gondoltuk, ha már mindenki itthon van, akár bele is csaphatunk: pihenés, játék, pihenés, olvasás, nevetés, játék, evés, ivás, játék, pihenés... ez mehet most szabadon.

Tegnap a SIKERÜLT rész:

Reggeli a Zokni kávézójában, ahová a bejgliért mentünk Julival.
Nagyon szimpatikus hely, tele mindenféle mentes sütivel, szendviccsel és itallal... itt én érzem magam "átlagosnak", és a "másholátlagosnak" kell keresni, ami tele van cukorral, mert olyan is van, csak kevesebb mint máshol. És ráadásul itt van közel, a Rendőrpalota mögötti utcában.

https://www.facebook.com/zoknikavezoja/

 A maradékok fogyasztásában hatékonyak vagyunk: székelykáposzta, halászlé. Azaz itt a T./3. valójában E/1., mert én eszem őket, más nem :))) De akkor is fogy.
A halászlé a szokásos vödrös, feljavítva szelettel és belsőséggel. Egyszemélyes fogyasztású családban ez így megy. Nekem megfelel.

Halászlé

A székelykáposzta pedig azért készült korábban mint karácsony, mert a házi hentesünk korábban hozta az oldalast, és gondoltam: "én bármikor képes vagyok káposztafogyasztóként működni", plusz ez az étel alkalmas arra, hogy napokig egyem, amivel időt, energiát, stresszt spórolok.

Székelykáposzta

Az étrendem gerince a leves, nagyon ritka, hogy a kedvenc fazekam üresen benn van a szekrényben. A leveshez mindig nyúlhatok, csak számomra ehető dolgokat tartalmaz (minden egyéb később hozzátehető, amit szénhidrátevő családtagjaim még  szeretnének bele), és mivel sok van belőle, szintén energiát, időt, stresszt spórol nekem.
Az idei tervezésnél fontos volt, hogy a zöldségkosár mellett egy "húskosárba" is beszálltunk: ezért nemcsak a heti biozöldség adagunk van meg, hanem kéthetente jön valamilyen szárnyas/nemszárnyas hús és bio tojás is.
Ez nagyban segítette az én kiegyensúlyozott táplálkozásomat, amit amúgy elég nehezen oldok meg az elfoglaltságaim miatt. (És azért csak rólam van szó, mert a többiek mind "be vannak fizetve" valahová, vagyis minden nap esznek főtt ételt. Természetesen az ő étkezésük is fontos, de ők amúgy is könnyebben megoldják.) Sajnos a legtöbb helyen ahová járok, fennakadásokat okoz, ha "számomra ideálisat" szeretnék csak enni. Bármennyire is rugalmasak és gondoskodóak, de abból gazdálkodik mindenki, rendelkezésre áll, és az nem mindig kompatíbilis velem. A Hellóanyuban például mindig megkapom a maximális rugalmasságot és törődést, amit ezúton is nagyon köszönök *szívecskeszmájlilennehalátszana*
A képen sült zöldség, zöldsaláta és háromféle mártogatós...

https://www.facebook.com/HelloAnyu/

Szóval a leves: csak semmi flanc... az előző nap érkezett pulyka nem sütögetős részei és csirke farhát. Viszont rengeteg mindent belefőzök ilyenkor ( a "tetején" megpárolódik a vacsora :D ): karfiol, gomba, édeskömény...

Ez lett a vacsora

A pulyka és a farhát nyesedékeiből tepertő lett. Szerencsére csak én szeretem. Ez itt a hűlt helye :)))

Most volt időm nekiállni a gyömbéritalnak, aminek az elkészítése egyszerűsíti az életemet, mert vagdosás helyett csak löttyintenem kell. A receptet Posta Renitől vettem, ő gyömbéresszenciának hívja, így megtalálja nála, aki el akarja készíteni.

És a munka mellett megvolt a mai szórakozásunk is... az, hogy Julival együtt mentünk beigliért, a nap egyik legjobb része volt: beszélgettünk, együtt voltunk, nevettünk. Minőségi időt, figyelmet szántunk egymásra, és közben még a többiekről is gondoskodtunk, mert elhoztuk a sütit.
Előtte való nap Emmával pakoltunk a gardróbban, mindent úgy raktunk el, hogy kézre essen a polcon, megtaláljuk első "odanyúlásra". Nagyon megható volt nekem, hogy bár először húzódozva jött, amikor elmondtam miért szeretném hogy átpakolásszuk, akkor megenyhült. Majd amikor látta, hogy alakul és tényleg mekkora nagy segítség nekem a jelenléte és az ahogy az ő logikáját hallom, lelkes lett és elégedett, hogy nemcsak "segéd", hanem "valódi segítség" (egyenrangú).

Nekem azt is nagyon érdekes megfigyelni, hogy a "mindenki részt vesz" elv szerint tényleg mindenki kiveszi a részét a munkákból, és utána a "javak élvezetekor" is sokkal elégedettebb, mintha pl. "csak" megenné amit eléteszek. Vagyis: ha az adott levesbe ő pucolta a zöldséget vagy ő szaggatta a nokedlit, akkor sokkal elégedettebben és lelkesebben fogyasztja az ételt, hiszen az ő munkája is benne van. És nagyon egyértelmű, hogy amikor megköszönjük az ételt, a tiszta ruhát, a hajtogatást, az elpakolást stb., akkor az neki is szól. Azt hiszem, ez egy más minőségű részvétel a család életében. FelelősségTUDATra, gondoskodásra, szeretetteliségre "nevel", anélkül, hogy direkt nevelés, litánia, fejmosás, tekintélyelv lenne benne. (Azért, mert MINDENKI részt vesz, vagyis példát látnak.)
Nem tartozik a bejegyzéshez szorosan, de ahogy leírtam, megint megszállt a meghatott boldogság attól, hogy a gyerekeink nem félnek tőlünk. Hogy lehet véleményük, lehet más gondolatuk, lehet hogy egy adott pillanatban nem tudnak valamit, pont úgy, ahogy nekünk felnőtteknek is. Nincs "tekintélyünk" a szó hétköznapi jelentésével, ami a félelem, a "ki az erősebb", "kinek van nagyobb hatalma ártani a másiknak" légköre lenne. De van bennük irányunkba szeretet, őszinteség, feltétel nélküliség, egyértelmű lojalitás. Ez nekem többet ér a félelem irányította hajbókolásnál, a "bálványimádó" bólogatásnál.

És vissza a bejegyzés lényegéhez: a nap végén ott volt a játék, hülye szóviccek, vihogás. És Miss Nagyfenék :))))

Babzsák: https://www.facebook.com/rethyfashion/

Volt NEM SIKERÜLT rész is egy kicsi, kifli és vaj és narancsos-mandulás keserűcsoki... ezen még dolgoznom kell ;)

Hétvégi remekléseim

Kicsit nehézkes vagyok, mert az egyik térdem és az ellentétes oldali bokám hét elején megismerkedtek az aszfalttal, amitől a térdem bucira dagadt és nem hajlott. Meg kicsit plezúros, a többiek elájultak tőle félig a cw-s megbeszéléskor, viszont rögtön kaptam cuki ragtapaszt...
Ez csak azért kerül itt szóba, mert amennyire lehetett mindent igyekeztem lépéstakarékosan megoldani... ebből szinte egyenesen következett, hogy a gluténérzékeny gyereknek "nem vevődött" kenyér.

Sose baj, mindent megoldunk, sütöttem neki "valamit" :D Gluténmentes kenyérlisztből. Hát, középen szalonnás, kívül kemény... ha valakihez hozzávágnám szörnyet halna. "De amúgy finom, ha kiszedem a közepét" - mondta Emma :))))

Azt hiszem, legközelebb kevesebb lisztet teszek bele, de még inkább: törekszem rá, hogy bolti kenyeret vegyek. Mindannyiunk érdekében.  Ha van jó recepted, szívesen veszem, csak kíváncsiságból.

Tegnapi beszerzőkörútjukon viszont szuper gesztenyét vettek, amit tegnap beáztattunk, ma bevagdostam, majd megsütöttem. (20 perc letakarva 220 fokon, majd 5 perc takarás nélkül)

Nagyon jól sikerült, nagy része el is fogyott már.

És egy utolsó kép a közös reggeliről: annyian voltunk ma reggel, hogy az asztalhoz nem fértünk oda, ezért a nagyszobában "terítettünk" a szőnyegre. Nagyon nem volt elegáns, steril és úri, viszont jó hangulatú volt és családias. Örülök, amikor vendégek vannak nálunk, mert szeretek együtt lenni másokkal, szeretek vendégül látni másokat, és szeretem látni, amikor jól érzik magukat velünk. (Direkt nem írtam szükségleteket.)