Zöldfűszeres raguleves

A családban én vagyok a leves-fan: bármiből bármennyi és bármilyen levest megfőzök és meg is eszem. Mint Gombóc Artúrnak a csokoládé...

Már "régen" volt leves, ezért tegnap elhatároztam, hogy a barátnőmtől kapott lestyán és kapor mellé teszek a friss reteklevélből, vettem ki a fagyasztóból csirkemellet is, és úgy feküdtem le, hogy reggelre megálmodom milyen leves lesz ebből...

Végül "zöldfűszeres csirkeragu leves kókusztejszínnel" lett: 

megpirítottam kacsazsíron egy fej kockára vágott hagymát, rádobtam a kiolvadt csirkemellet és félig megpároltam, fűszerezve sóval, 2 nagy gerezd fokhagymával, köménnyel és asofoetidával. Aztán 2-3 répa és ugyanannyi fehérrépa következett "ragus-alakúra" vágva. Amikor már majdnem puha volt, hozzátettem az apróra vágott leveleket, 2 dl kókusztejszínt és fél citrom levét. 

Akik ettek belőle, a "szerintem te ne egyél belőle, ez az én levesem" és a "finom volt" értékelést adták, és szerintem is jó volt. Én még tettem bele magamnak tálaláskor egy kanál görög joghurtot, mert kicsit még savanyúbban szerintem még jobb volt.

Eperlekvár II.

Az első részt itt találod.

Ma egy jóleső barátlátogatás után folytattam a lekvározást: megkevertem a levet eresztett epret, megpucoltam és összevágtam a rebarbarát, majd feltettem főni a lekvárt.

Összesen 6 kis üveget készítettem elő, mert azt olvastam mindenhol, hogy nagyon kevés lekvár lesz a végén.

Hamar sokkal több levet eresztett, néha megkevertem. Aztán jöttek a kóstolók, akik szerint "mmmmmm". Szerintem viszont túl édes volt és "ööööööeeee". Ezért hozzátettem még egy citrom kifacsart levét és egy kis fahéjat. Főztem tovább, kóstoltam, így nekem már ízlett. A többi kóstoló szerint "mmmmmmm" illetve "így még finomabb" volt az ítélet, ezért úgy döntöttem: nem variálok már semmit, csak készre főzöm és kész.

Itt a "kész" résznél megjelent a fejemben egy kérdőjel, mert - az olvasott receptekhez képest - nekem túl sok volt a lekvárom. Most átgondolva, nálam az van, hogy én nemcsak a lekvár "szilárd" részét szeretem, hanem a kocsonyás (nyami) levét is, szóval én nem szoktam elforralni. Viszont elkezdtem aggódni, hogy nem lesz elég az üveg...

Természetesen "háziasszony-szimatom" nem csalt meg, kb. félig volt még a lábas, amikor elfogyott az üveg. Ööööh. És itt voltam nagyon büszke és elégedett, mert mindig ügyelek arra, hogy a kifogyott lekvárosüvegek felhasználásra-várakozóan-tisztán legyenek eltéve, hogy amikor amúgy is dolgozunk, már könnyebb legyen: csak elő kell venni a helyéről ahol letakarva várakozik, ecetes forró vízben elmosogatni és a kiforralni. Most megvolt ennek a haszna, bőven visszajött az előre befektetett energia, mert csak gyors átmosás kellett, és már folytathattam is a csorgatást.

Végül 11 kis üveg lett és egy kis nyammolnivaló a lányoknak, hogy örüljenek. Van akinek annyira ízlett a lekvár, hogy elkezdett császármorzsa recepteket olvasgatni a neten! (Elég nagy szám, ha motiválja egy kaja.)

A hozzávalók: kb. 3,5 kg eper, kb. 30 dkg rebarbaraszár*, kb. 70 dkg eritrit (50 dkg is elég lett volna), 1 citrom kifacsart leve, 1 csapott evőkanál fahéj, 2 csomag Quittin 4:1 zselésítő**.

*A rebarbaráról írok majd egy másik posztot, mert láttam tegnap a FB megosztásnál, hogy megér egy misét.


**Ezt a márkát régóta használom (kb. azóta hogy megjelent), és mindig elégedett szoktam lenni. Nem tartom a kiírt arányokat, mindig találomra rakosgatom bele.


Előző lekvárjaim:
Citromlekvár

Baracklekvárok

Narancslekvárt is készítettem a télen, és csalódottan látom, hogy nincs itt a blogon :( Kiteszem, amint hazajutok és elhozzuk az otthoni családi szakácskönyvet.

Eperlekvár I.

Még soha nem főztem eperlekvárt. Tudom hogy kell, gyerekkoromban sokszor láttam. De eper-érés idején máskor én nagyon dolgozom még, és általában a bodzaszörppel küzdök. Az epret meg mindig megesszük mielőtt lekvár lenne belőle.

Most viszont van teraszom meg egy jó kis nyári konyhám, előre elterveztem honnan szerzek epret, vannak előkészített üvegeim (mindig tisztán teszem el, csak kifőzni kell őket), szóval hajrá!
Gondoltam.
De aztán folyamatosan olyan nyomi idő volt (értsd: vacvachideg), hogy egyáltalán nem volt kedvem kimenni a teraszra, sőt. Dolgozni is bent dolgoztam pulcsiban meg mellényben. Ráadásul a gyerekek folyamatosan tiltakoztak a lekvárfőzés-segítés-bármi ellen, úgyhogy elment a kedvem ahogy rágondoltam az egyedül kínlódásra. Ez volt szerda-csüt-pénteken. Mára viszont fonnyadni kezdtek az eprek (a gyerekek mégsem ették olyan szuperszonikus sebességgel mint gondolták), ezért ma este nekiláttam kicsumázni a maradékot, mert azért kárba nem hagyom veszni, országosnagy hiszti árán se. Ahogy elkezdett telni a nagy fazék, a lányok csak odaszivárogtak, és felfalták a maradékot... Szerintem vagy két kilót benyomtak miközben trécseltek...

Ma még csak a lecukrozás történt meg (nagy fazék eperre kb. 70 dkg eritritet szórtam). Holnap elkezdem majd forralni, hozzáteszem a megpucolt és feldarabolt rebarbarát, egy kis citromlevet és talán egy kis fahéjat (ezt még kitalálom).

rebarbara és citrom

Elmostam az üvegeket is és feltettem forralni annyi ecetes vízben, hogy ellepje. Már hallom, hogy táncol a fedő, úgyhogy elzárom és kiszedem az üvegeket.

Folyt. köv. holnap.

Pesto, az idei

Tavaly már sikerült beleszeretnem a pestoba, ezért télen is csináltam, és alig vártam az idei levélzöldeket, hogy végre újra "rendes" zöld pesto is készülhessen.

Amikor tavaly hallottam, hogy répazöldet meg minden "izétamitnemisszoktunkmegenni" beleraknak "mások" (ezt persze szájhúzogatósan kiejtve ;) ) eléggé furcsálkodtam. De aztán kipróbáltam és igenis ehető, sőt finom krémek jöttek ki a kezem alól.

Télen a mag-összetevőn (nekem kesudió vagy pénztelen napokon tökmag) kívül még aszalt paradicsom volt benne. Mostani lelőhelyem Daniék boltja, a Garabolyos, ahonnan igazi termelői élelmiszereket tudok vásárolni. Nekem fontos, hogy minél inkább támogassam a magyar termelőket, de felém tanúsított rugalmasságuk, vásárlóbarátságuk is fontos a számomra. Nem szeretek és nem is vagyok hajlandó olyantól semmit sem venni, aki nem becsüli meg a vásárlóit. A Garabolyost eddig én egy olyan boltnak látom, ahol nemcsak a megfogalmazott elvek fontosak, hanem a vásárló is, még akkor is, ha ezért tágítani kell az eredeti terveket. (Így lett pl. kiszállításuk is Szegeden.) Szóval a Garabolyostól van az aszalt paradicsom, és finom.

Amikor megjöttek a "zöldlevelek", pesto szempontjából főleg a reteklevél és a hagymazöld számít, rögtön nekiláttam az első adagnak, mert AKARTAM pestot enni. El is készült, jó volt.

Azzal kezdem mindig, hogy leforrázom a kesudiót és a szárított paradicsomot. Valamikor előtte, hadd ázzon pár órát. (Fizikailag a következő történik: reggel, amikor készítem a tea-kávé vizet, benyomom a vízforralót. Bevillan, hogy pestot is ennék este. Ezért amíg forr a víz, előveszem a két dobozkát, amiben áztatni szoktam, belarakok 1-1 marék kesut és paradicsomot, majd leforrázom őket és lefedem, nehogy napközben 1. leborítsam, 2. belepotyogjon valami, 3. belefulladjanak rovarok. Egész nap ázik a cucc, és amikor este odajutok hogy elkezdjem, addigra már jók.)

Összevágom az aktuális zöldleveleket, bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, sót (vigyázz, a pari sós) alulra teszem az aprítóba, rá az áztatott dolgokat, majd kicsit megöntözöm a szintén sós piros áztatólével és olajjal. Van, hogy nehezen viszi, akkor kevés vizet vagy áztatólét még öntök hozzá.  Összedarálom, oszt jó'van.

Arányok: kb. fele a kesu-paradicsom együtt, másik fele a bármilyen zöldlevél és a fűszerek plusz olaj.

Nagyon szeretem a pestoban, hogy mindig másmilyen, mert mások az arányok, más zöldek kerülnek bele stb. Van amikor fokhagymásabb, van amikor "zöldízűbb", ahogy sikerül.

(szerk. 05.02.)
Ma még csináltam egy "óccccsósat" és gyorsat, mert a reggelihez szerettem volna enni.
1 marék reteklevél, 2 szál újhagyma, 2 marék rukkola, 2 marék tökmag, 1 marék (áztatatlan) kesudió, 1 marék (áztatatlan) szárított paradicsom (na, ezt nem kellett volna, mert apró kemény darabokra hasadt), 1 gerezd fokhagyma, só, olaj.
Kicsit csípős lett, de kenyérrel kifejezetten finom volt :))))

Pak choi és quiche, bármik is ezek

A zöldségrészesedéssel főleg "zöldlevelesek" érkeznek, ezért vagy darabolva a fagyasztóba kerülnek (spenót, mángold) vagy pesztónak megeszem (retekzöld) vagy nostro minestrone készül belőle. Nagyon ritkán, amikor megkívánok valamilyen sós sütit, akkor kitalálom hogy dolgozzam fel a leveleket (főleg a mennyiség számít).

ez reteklevél, mert az is jött

Ma eszembe jutott, hogy múlt héten érkezett szép nagy pak choi (bordás kel), de még mindig a pincében várakozik, és az eheti részesedésben is jött. Ilyenkor már megkondul a vészharang, mert tudom: ha nem dolgozom fel valaminek, akkor az enyészeté lesz, a komposztba kerül. Ami nem teljes kár ugyan, de mégsem arra szánjuk...

Ezért végiggondoltam mit tudok készíteni, ami nagy mennyiségben "befogadja" a káposztát, finom, van kedvem megcsinálni és megenni is. (Fontos ez nekem: csak azt tenni, amit szívből teszek. Másképp nem érdemes - ha étel, akkor főleg-, mert nem lesz jó.)

A quiche [kis] jutott eszembe. Egyszerű, gyorsan kész, minden van hozzá, szeretem, jó lenne meleg vacsorának, nem zavarja meg a vércukromat. Hajrá!
A quiche egy francia lepény, gyakorlatilag láthatatlan vékonyságú tésztával alul-oldalt, amivel kibélelik a piteformát, elősütik, ezután beletesznek valamilyen gyümölcs/zöldség/húsos tölteléket, majd feltöltik tejszínes tojással és megsütik.

Hozzátartozik még, hogy fél órát nevettünk, mert mindig (MINDIG) elfelejtem hogyan kell leírni, ezért csomó ideig kerestük a leírását. Tudtam, hogy nem "k"-val kell írni, de valamiért meg voltam győződve róla, hogy "c"-vel, és hajtogattam, hogy "c-vel, mert francia"... Ez azért vicces, mert kiváló a helyesírásom, és nagyon ritka, hogy nem tudom hogy írunk egy szót. A családban sose akarnak velem szókeresőt játszani. Vicces, amikor bénázunk, na :)))) Ha valamikor majd játszanál velem Szókeresőt, szólj légyszi.
Aztán csak meglett a neve. A tésztaarányokra nem emlékeztem, illetve úgy igen, hogy amit a múltkor néztem, nem volt jó, mert annyira tört, hogy sehogy se lehetett enni, még villával se.

Most egy Szaffi receptet néztem, amit átalakítva megcsináltam, és jó is lett a tészta.

Nekiláttam.
Összevágtam 2 nagyobb és 2 kisebb pak choit. Levelet-szárat is. Két zöldhagyát is hozzávagdostam az összes zöldjével együtt. Kb. egy közepes lábasnyi lett. Tettem alá valamennyi libazsírt, megpároltam, sóztam, kis köményt és egy gerezd fokhagymát is. Pirítottam szalonnát, majd hozzákevertem, a zsírját is ráöntöttem. Amikor majdnem puha volt már, levettem a fedőt és elforraltam az összes levet alóla. (A recept 20 dkg tölteléket ír 10 dkg tésztához, ez kb. stimmelt.)

Közben megcsináltam a tésztát: 5-5 dkg hajdinaliszt és lenmagliszt keveréke, 2 dkg zsír, só, 1 tojás. Ezt összekevertem, összegyúrtam. Kizsíroztam a kedvenc sütőserpenyőmet (bocsi, nekem nincs piteformám), és belenyomkodtam a tésztát. A képeken látszik, hogy nem ért egész a felső peremig, ezért később a töltelékkel ügyeskednem kellett, hogy ne folyjon ki az "alacsony" részeken. Tanulság, hogy ebbe a serpenyőbe 15 dkg tésztát kell készíteni alapnak. (Felírtam a receptfüzetembe!)

Ezután elősütöttem 8 percig légkeveréssel, 175 fokon a villával megszúrkált tésztát.

Mire "elősült", addigra kicsit hűlt a töltelék. Beleöntöttem a serpenyőbe. Összekevertem 2 tojást és 1 dl kókusztejszínt, megsóztam, majd ráöntöttem a zöldségekre.

Kicsit el kell egyengetni, ügyeskedni a villával, hogy be tudjon folyni a zöldségek közé. Illetve nekem, hogy ne folyjon túl a peremen. De sikerült. Visszatettem a sütőbe még 25 percre, szintén légkeveréses, 175 fok. (Én majdnem mindent így sütök, sztenderd egységsugarú júzer vagyok.)

Ezzel a pitefélével várni kell kicsit megvágás előtt, hogy hűljön és ne essen szét. Vártunk. Evett az "elsőkóstoló-aki-gyakran-kritizál", aztán mindenki más is, és mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megkapta az "elég jó" minősítést, felvesszük s receptkönyvbe.

Nostro minestrone

Vendégként már számtalanféle minestronét ettem. Itthon még nem nagyon készítettem. Most viszont itt a tavasz, csomó levélzöldség érkezik. Mángold, pak choi (bordáskel), petrezselyemzöld...
Mit csináljak ennyi zölddel? Leginkább párolva fokhagymával szoktuk enni... na de ennyit?!

Olvasgattam a mángoldról, és mindenhol azt írták, hogy bármibe bele lehet főzni. Hát jó, akkor leves, mert úgyis elfogyott.

Összeszedtem minden zöldet: leveleset, meghagyottat, kicsit fonnyadtat - a mángold is már fonnyadt volt néhol, és a kis maradék édeskáposzta is.

A mennyiségek, és ehhez még kb. 10 deka maradék káposzta 

Nálunk a MUNKA ( =házimunka) most úgy megy, hogy én vagyok a koordinátor, és aki éppen nem tanul vagy dolgozik, az is beszáll. Most E. volt, aki rendelkezésre állt nekem: hámozott, darabolt, kóstolt.

A kockára vágott hagymát kacsazsíron megpároltam, majd hozzátettem a vékony-hosszabb hasábokra vágott répát, fehérrépát és paszternákot. Ízesítettem sóval, egész köménnyel. Kb. 10-15 perc múlva tettem hozzá a káposztát, mándold hullámos csíkokra vágott szárát és 1 nagy doboz konzerv paradicsompürét. Utoljára az összevágott zöld levelek (petrezselyem, mángold) kerültek bele. Kicsit még főztem, kóstoltuk és elkészült.

Ki-ki ízlése szerint értékelte a levest (értsd: aki amúgy nem szereti a leveseket, azt mondta - "jó", stb.), és a "nem rosszabb mint bármi" értékelést kapta, ami rendes nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy felvehetjük a család recepttárába, és főzhetjük, bár nem túl gyakran.

Én pedig rájöttem, hogy valószínűleg a minestrone az az olaszoknak, ami nekünk a gezemiceleves: beledobsz mindent ami van, összefőzöd, aztán megeszed.

Ha az én értékelésemet akarjátok hallani: szerintem meglepően finom, ahhoz képest, hogy mindenféle zöld levél van benne, ráadásul petrezselyemzöld is (bbbbbrrrrrrrrr), és mángold (auuuuuuuu). De csak viccelek, szerintem komolyan finom :)))))



(A cím azt jelenti olaszul: "a mi minestronénk".)

Tojássaláta

Régóta akartam enni. Tudjátok: amikor ott van a gondolataidban, olykor-olykor bevillan, nem szabadulsz tőle.
Mindig (MINDIG) ráfaragok a dobozos salátákra, mert van egy olyan mellékízük (mindegy mitől, légyszi ne írd meg), amitől én nem szeretem. Igaz ez a tojássalátára is. Amikor Kati mellettem eszi, akkor folyik a nyálam, annyira enném, de aztán mindig elriaszt az az íz...

Kiskoromban sokszor volt tojáspörkölt, tojássaláta, rántotta, mert a tojás olcsó volt. De ráadásul szerettem is.

Valamiért nem készítettem tojássalátát amióta magam főzök (cca. 27 éve). De akkor majd most. Tegnap este kitaláltam és ma J. lányom segítségével megvalósítottam. Tudjátok: amikor megvan a szándék, de egy kis lökés azért még kell.
J. feltette a tojásokat főni, ezzel meglökött :)))

A recept 6 tojást írt, annyiból készítettem.
A főtt és kihűtött tojásokat megpucoltuk (voltak vicces felületűek), kockára vágtam és hozzákevertem még fél fej apróra kockázott hagymát is. Só (sok), fehérbors, majonéz, tejföl, mustár (tartárt kevertem... Meglepő volt, mennyire megörült ennek E., aki azonnal ezt kérte a sonkája mellé.)
(Ha kihagytam volna a tejfölt, paleo lehetett volna, de elfelejtettem...)

Szerintem finom volt, bár talán kicsit sótlan ;))))

Leveseim - a csigatészta blogon

Gondolkodtam, hogyan segíthetnék, könnyíthetnék azokon a problémákon, amik beszélgetésekben felmerülnek... Az egyik ilyen probléma, amikor az anya is otthonról dolgozna, és mellé még a tanulás, és az EBÉDFŐZÉS is neki van leosztva.
Én nagyon szeretek főzni, de gyakran nehezen tudom összeegyeztetni a munkámmal, ami rohangálás - egyeztetés - lehetetlen időpontokban távollét otthonról - stb.
Most itthon vagyok, a klienseim jórészével elköszöntünk egymástól a későbbi visszatérés reményével, és van ez a blogom, ahol évek alatt sok mindent összegyűjtöttem. Arra gondoltam, csinálok egy linkgyűjteményt, hátha valakinek, bárkinek és akárkinek könnyít a terhein. Ha így van, használd egészséggel a recepteket.

Amit a blogról tudni kell: én mindent, de mindent szeretek átalakítani - a szabályokat, a hozzáállásokat és a recepteket is. Ezért számtalan recept "saját" verzióban van itt fent: ahogy mi esszük. Vagy "tőlem" változott meg, vagy a családom ízlése miatt, de több olyan is van, amit az anyámtól vagy nagyanyámtól tanultam így. Köszönöm mindenkinek, aki segített valaha azzal, hogy egyedi - pynkys receptek szülessenek.
A receptek jó része olyan, hogy bármikor paleora/gluténmentesre alakítható (vagy vissza hagyományosra!), csak egy-egy hozzávalót ki kell cserélni. Én tejet ritkán, de sajtot és tejfölt viszonylag gyakran használok, ugyanakkor a (cocomas) kókusztejszín is természetes hozzávalója az ételeinknek 4-5 éve. Szóval csak kísérletezz a receptjeimmel, nem bánom: leld örömödet benne!


Nekem a levesek a kedvenceim, úgyhogy azt hoztam először:
2011-től úúúúúúúúúúúhhhhha...

Erdei gombakrémleves,

Tárkonyos csigatésztaleves 

Borscs, a kedvenc levesem

Téli erdei leves

Khmleves (csalánleves)

Zellerkrémleves

Savanyóleves

Cukkinikrémleves

Frankfurti leves

Sütőtökös répakrémleves

Rongyos leves

Paradicsomleves

Nincs róluk recept, de ötletnek jó lehet:
- bármilyen gyümölcsleves nagy sláger nálunk (az almakompótot is oda sorolom :))) ),
- gulyásleves, pulykanyakleves, palócleves, far-hátleves, húsoscsont-leves,
- a krumplilevest legalább háromféleképpen tudom elkészíteni, és az mind külön számít ;)
- hagymaleves, fokhagymakrémleves, medvehagymakrémleves,
- bármilyen zöldség elkészíthető krémlevesnek, és a gyerekek általában nem mondanak rá nemet, ha levesgyöngyöt is kapnak (már GM is van, tök jó!)
- abszolút kedvenckedvenc nekem a halászlé, de általában a vödrös fagyasztott verziót szoktam venni, mert csak én szeretem...

Hűségesen vár a "karanténbarátom"

Ma borscs készült, mert van egy mániám (babona?), hogy "pirosat enni az az életet szolgálja", ezért most céklát is eszünk, és ebbe a levesbe észrevétlenül lehet céklát csempészni. Úgyhogy a karácsonyi pulyka aprólék része lett a levesalap... szóval nem autentikus, de engem nem zavar.
Ahogy szoktam, összeabrikteroltam a zöldségeket, majd megpirítottam egy kicsit. Utána rátettem a húst, megsóztam, tettem bele köményt és fokhagymát (ezt máskor nem szoktam, de most járvány van, szóval jól jöhet :))) ), felöntöttem vízzel. Ahogy főtt és kóstolgattam, olyan fura volt, aztán rájöttem, hogy a paradicsomlét kihagytam. Miután beletettem, tényleg borcs íze lett. Mostanra majdnem elkészült...

5-6 répa, 2 fehérrépa, fél zeller, fél karalábé, fél hagyma

Kókuszzsíron pirítani kicsit

Ennyi telt tőlem elsőre, örülök, hogy belemélyedhettem a régebbi írásaimba, míg a régi képeket nézegettem közben. Én ezt is teszem a saját mentális egészségem érdekében.

Ötletek, hogy a gluténmentes és vega kaja ne moslék legyen 3. - tejbe"gríz"

Mindig imádtam a tejbegrízt. Készíteni. (Enni nem, mert nem rajongok az édes ételekért.)
Gyors kaja volt, ha megéheztek a gyerekek, vagy ha egész nap dolgunk volt és nem tudtam hosszabb időt fordítani a főzésre. Hosszú ideig amikor ők tejbegrízt ettek, én sült halat... pavlovilag összekapcsolódott bennem a fahéj illata a sült hallal: folyik a nyálam és halat kívánok, ha megérzem.

Aztán jött a gluténos dolog, és kiesett a gríz a repertoárból. Én egyszerű ember vagyok, ha tudok olyat főzni, amit mindenki ehet, akkor inkább azt csinálom. Ezért a gríz hátrébb került a napi listában, vagy akkor ették, amikor E. nem volt otthon vagy deklaráltan volt neki főzve más.
De agyaltam azért folyamatosan, hogy mivel helyettesíthetném, hiszen szereti. Valahol olvastam a rizsdaráról, és elhatároztam hogy kipróbálom. Bár az akkor valójában tejberizs lesz, de ilyenekre nem adunk :)))

Ugyan ez a konyhás blogom, de fontos, hogy begyűrűzzön az EMK: hiszen szükségletek forognak körülöttünk az evéssel kapcsolatban is.
Egy "érzékenynek" is alapszükséglete az evés (táplálék). Oké, ezzel meg is birkózunk, akad mindig valami. De ennél több az ember: (bárki, de egy "érzékeny" különösen, mert napi szinten szembesül a "hiányokkal", a lemondással) ha kap olyat, amit károdosás nélkül ehet, abból gondoskodást, önérvényességet, tekintetbevételt, biztonságot kap. Mert figyelnek rá, a nehézségek ellenére (én például világosan tudom, hogy ha vendégségbe megyek valahová, a másiknak plusz munkát kell végeznie azért, hogy én ehessek. Ha megteszi, akkor én nagyon boldog vagyok, a fenti szükségletek kielégítése miatt.)
Ezeket a szükségleteket is szem előtt tartottam, miközben a "tejbegríz processz" elő-előkerült a fejemben.

Egyik bevásárlás alkalmával alaposan szemügyre vettem a tatabányai Spar kínálatát, és találtam is egy terméket, ami ugyan kicsit más volt mint szerettem volna, de gondoltuk kipróbáljuk.

Kiszámoltam: 999.- forint, kb. 3 "főzés" jön ki belőle, szóval megfizethető. Másnap ketten voltunk napközben, szóval egy sáska jutott rá, gondoltam biztosan elég lesz. Végül a kispöttyös lábasban főztem meg a tasak egyharmadát, és 3 evésre lett elég E-nek. Megegyeztünk, hogy finom, kicsit más ízű mint a tejbegríz (mégjómerhogyrizs), és bevesszük a tejbegríz párjának. Előnye, hogy ugyanolyan gyorsan elkészül mint a tejbegríz!

a barnasága a fahéjtól van, amúgy fehér

Okra

Régóta nézegetem már az okrát, olvasgattam róla, és vártam hogy egyszer találkozzunk. Azért nem volt túl erős ez a késztetés, de a kíváncsiság megvolt.

A zöldségközösségben a biokertészeink "kipróbálták" idén az okra termesztését, és jött belőle többször egy-egy kistálnyi adag. Kaptunk róla kis leírást, receptajánlatokat. Elmondták, hogy frissen érdemes elkészíteni, mert ha várunk szálkásodik (mint a zöldbab), hogy a kisebbek finomak, és hogy nyálkát enged magából, szóval sűrítésre például kiváló.

Hát, én például abban sem vagyok jó, hogy ne felejtsem el a számos dolgaim közül valamelyiket, úgyhogy okra pajtás mindannyiszor ottfelejtődött a takaros kis tálacskában a hűtő hátuljában. Jelentem, pár nap-majdnem egy hét után sem lett baja, nem puhult meg, nem lett szálas.
Kipróbálni csak lecsóba próbáltam, mert 1. őszintén szólva nem volt kedvem kísérletezni, mert mindig agyrogyasztó meleg volt, ami rontotta a kreativitásomat, 2. abban biztos voltam, hogy megevődik és nem vész kárba (utálok kaját kidobni). Lecsóba viszont 3x is tettem, és mindig jó volt, úgyhogy ezt megtartom :))) Kicsit fura volt a "nyulnya", ami olyan mint a kínaiban az elkeveretlen keményítő, de nem volt zavaró, és a sűrítést tényleg elvégezte. A nyár vége felé érkezett adagban már több túl kemény volt, félre kellett tenni, de a kisebbek még akkor is ehetőek maradtak.

Nagyon szép felkarikázva, olyan mint egy virág. Megfőve gyakorlatilag nincs íze, és puha.
Egy adag lecsóhoz kb. két marék okrát adtam hozzá felkarikázva, az utolsó körben a cukkinivel.

Szóval okra jöhet jövőre is.

Ajánlom szeretettel az Öt elemes étrend blogot, gyakran lapozgattam, érdekes.